Péntek;13

Talpig feketébe sétált az iskola udvarán. Senkit nem nézett,csak a lábát tanulmányozta. Sokan mutogattak rá,de ő csak lehajtott fejjel vánszorgott.

- Miért vagy mindig feketébe?- ment oda hozzá az egyik lány.

- Hogy osztálytárs-e azt nem tudjuk,de azt igen,hogy kedvesen közeledik a- láthatóan - emó felé

- Látom,hogy nincsen Tumblid.- felelte lazán.

- Hogy mim?- nézett kerek szemmel a tetőtől-talpig pink-be öltözött lány.

Az emós lány csak legyintett,majd a földet pásztázva tovább ballagott.

Egyszer csak egy barna padhoz ért. A pad támlájába idézet volt vésve.

„S midőn véres kardját a szívébe szúrá.”

A lány kérdőn nézett az idézetre,majd leült.

Előkotorta táskájából a szintén fekete telefonját,majd mellé a fülhallgatóját.

A zenei listáját ellepték a korn dalok,valamint egy kivétel. Az I’m an Albatraoz című zene.

Beledugta a füléve a fülest,majd a pad támlájára hajtotta a fejét.

Ahogy lehunyta szemeit megjelent előtte egy kép. Egy négy ember harcolhatott egymás ellen .A fekete sisakos vaspáncélos katona egyszerre csak szíven szúrta az összes katonát.

A lány ijedtébe leesett a padról. Fejét a kőbe verhette be,azt senki sem tudhatta,csak azt,hogy hírtelen vértócsa kerítette hatalomba az élettelen testet.

- Jesabelle,kérlek ne!- kiáltotta az igazgató helyettes.

- Ennek így kellett történnie .- mondogatta egy hozzá hasonló hófehér bőrű lány.

Pillantásai üvegesek voltak,mint aki most jött a túlvilágról. Érintése rideg volt. Ugyan,senkije nem volt a lánynak,csak egy játék babája.

Az a pad!- mutatott az idézetes pad felé. - Mindenkit megöl,aki rámerészkedik ülni. Itt nincs kegyelem. Ti itt mind halottak vagytok!- a keze remegett,s ahogy felemelte kirajzolódtak csillogó bőrén a különböző sebhelyek.

Bolond vagy!- kiáltott rá egy fiú.

A lány belenyúlt a zsebébe.

Onnan egy zsebkendőt vett elő. Megtörölgette vele Jesabellt,majd a karjánál fogva elhúzta a helyszínről.

Valami imád mormolhatott,azt nem hallottunk.

Egy sötét sikátorba vitte a lányt,majd szépen egyesével kiszedegette a testrészeit.

-  megérdemled!- mutogatott karjára,ami szét volt vagdosva.

A belső szervel nem rendelkező lány-azaz Jesabelle- felállt,majd egy kést vett a kezébe.

- Mostmár kvittek vagyunk!- vont vállat.

- Nem! Te nem élted át azt amit én. Te nem szenvedtél! Pokolba veled!- kiáltotta a pszihopata lány,majd ollót ragadott.